Norvégia egyike volt Európa azon kevés országainak, amelynek nem volt operaházuk; ebben a kétes dicsőségben Andorrával és Lichtensteinnel osztozott. Ezt a korszakot zárja le 2008. április 12-én az új oslói Operaház megnyitása.Az első norvég operának a párizsi mintára alakult Opera Comique nevezhető: 1918-től saját színházban, minden állami támogatás nélkül adtak elő operákat és operetteket. Ez a magyar Singer Benő tulajdonában volt, akihez a fiatal operaénekes Várnay Sándor csatlakozott, s utóbbi lemondva énekesi karrierjéről, az oslói operatársulat szervezésének és fenntartásának szentelte életét. Az 1918. novemberi megnyitó előadáson jelen volt VII. Haakon király és Maud királyné is. 

Az Opera Comique-ban világhírű művészek is fölléptek, köztük Arthur Nikisch karmester, Erling Krogh, Leo Slezak, Kirsten Flagstad énekesek. A magas színvonalú, változatos repertoár mégsem tudta nyereségessé tenni az operát, s 1921-ben be kellett zárnia kapuit.

 

 

A mai Norvég Operát 1957-ben alapították, az első balettelőadást 1958-ban Hamarban, az első operabemutatót pedig 1959-ben az oslói Népszínházban tartották. 

 

Az azóta eltelt évtizedek alatt többször merült föl egy operaház építésének szükségessége, mert a Népszínház sem helyét, sem nagyságát tekintve, sem pedig műszaki adottságait tekintve nem volt alkalmas operaelőadásokra. 

 

A parlament végül 1999-ben hozott döntést egy új, korszerű operaház felépítéséről. A helyszín – a Munkáspárt éveken át tartó intenzív lobbizása eredményeként – az egyik ipari kikötő és raktárterület lett. Ez nyilvánvalóan politikai döntés volt, hiszen így a környező terület értéke is megnövekedett, csábította és csábítja a beruházókat; s a város a közlekedési gondokat is kénytelen megoldani ezen a nagyforgalmú területen. Egy új városrész kialakítása elkerülhetetlen, hiszen egy szimbolikusnak szánt épület nem állhat méltatlan környezetben.

A parlament határozata szerint „az épületnek fontos, monumentális építményként kell képviselnie Norvégiát mint kultúrnemzetet, valamint a Norvég Opera jelentőségét a kulturális és társadalmi életben”. Az épület tervezésére többfordulós nemzetközi pályázatot írtak ki, amelynek 236 résztvevő közül a norvég Snohetta építész iroda lett a nyertese. Ez az iroda az ezredfordulón az Alexandriai Könyvtár építésére kiírt pályázat megnyerésével keltett feltűnést, az azóta megépült könyvtárat sokan a század egyik legjelentősebb építészeti teljesítményeként emlegetik.

2004. szeptember 3.-án az alapkő elhelyezése is különleges esemény volt: zene a betonban. Tizenhárom közismert operanyitányt digitalizáltak, s ezt tömörítve egy speciálisan tervezett hangszóróval sugározták a nedves betonba. Az alapkő a hall padlózatába van beillesztve.

A 3,3 milliárd koronás (105 milliárd forintos) beruházással tervezett Opera épületének fő külső elemei az üveg és az olasz fehérmárvány, valamint egy 6000 négyzetméter felületű alumínium-borítás, mely homorú és domború felületekkel, régi szövött mintákra utalva művészi megmunkálással készült. Az épület különleges minőségét hangsúlyozza a fehérmárvány tető – ahová ki is lehet sétálni – és a környező terület szintén fehérmárvány borításának művészi megformálása.

 

A lapos ék alakú épület egy része a víz alatt helyezkedik el. Ez már önmagában is nagy kihívást jelentett az építkezésnél, mert először a kikötő talaját kellett megtisztítani a szennyeződéstől, kiszárítani az alapozás területét, s a száraz és szilárd alap érdekében 12 ezer négyzetméternyi alaplapot kellett elhelyezni 16 méterrel a víz színe alatt. Az egész alapozás 28 kilométer cölöpöt igényelt, ezek közül több csak 60 méter mélységben ért sziklát.

Miután a kikötői terület a középkor óta fontos ipari és hajózási központ volt, figyelemmel kellett lenni az esetleges régészeti leletekre is, ezért a kiemelt rétegeket szigorú vizsgálatnak vetették alá.

 

Az épülettől délre egy alul 70 méter, fölül 10 méter széles gátat építettek két méterrel a vízszint alatt, hogy az öbölben közlekedő hajók még véletlenül se ütközhessenek az operaházba.

 

Az új Opera 1100 helyiséget foglal magába, és hatszáz – ötven szakmát képviselő – alkalmazott munkahelye lesz.

A Norvégiában egyedülálló technikai felszereltség lehetővé teszi a legbonyolultabb színpadi megoldásokat is, a homlokzat üvegfelületébe beépített napelemek pedig energiatakarékos üzemeltetést biztosítanak. A hangzással kapcsolatos igen magas követelményeknek is megfelel az új épület: sem a szellőzőrendszer, sem a környezeti zajok nem zavarhatják az előadásokat. A legtöbb teremnek rendkívül alacsony zajszintje van, a zenekari próbateremnek 17 dBA: ott hallhatja az ember a saját szívverését is.

 

A nagy színházterem két mozgatható színpadi toronnyal rendelkezik, így a jobb akusztika érdekében csökkenteni vagy növelni lehet a színpadi nyílást. A zenekari árok magassága és mérete is szabályozható a zenekar létszáma és a rendezői elképzelések szerint. Az egyik színpad tizenhat önálló emelővel irányítható, melyek 2-2 méterrel emelik vagy süllyesztik a padlót. Minden padlóelemet lehet ferdére állítani, tehát létrehozható három méteres lejtésű színpad is. Az ülőhelyek elrendezése szintén változtatható, hagyományos vagy amfiteátrum-alakban.

 

A „Front of House”, a közönség számára kialakított terület az épület nyugati részében helyezkedik el. Itt helyezkedik el a hall, a fő színházterem 1358 ülőhellyel, egy kisebb terem 440 hellyel és egy 200 férőhelyes próbaterem. 

A fő színházterem nagy magasságú, klasszikus patkó alakú tér, természetes akusztikával és jó látási viszonyokkal. A színházterem függönye különleges műalkotás: Pae White amerikai művész alkotása. Egy fényérzékeny fóliáról készült fényképet digitális technológiával fonalra vittek át, és matt pamutból szőtték meg a függönyt. Színek segítségével a formák és tükröződések fémes illúziót keltenek.

 

A hall nagy és nyitott terület, ahol a fény játéka fontos szerepet játszik, és ahonnan szép kilátás nyílik az öbölre és a szigetekre. Itt helyezkedik el a ruhatár, a vendéglő, a mosdók sora, a kávézó, a bár, és az operabutik. Ezek önálló egységeket alkotnak, s falaik külső felületét a gleccserek alatt képződő jégkristályok formái inspirálták. A minimalista berendezésű hallban egy magas, hullámzó tölgyrönkökből összeállított fal vezet át a színháztermekhez. 

 

http://hg.hu/cikkek/varos/3877-az-uj-osloi-operahazrol