Nasjonaldag, ahogy a norvég mondja. Meg mondja még úgy is, hogy 17. mai, syttende mai, szöttene máj. 1814-ben ezen a napon fogadták el a norvég alkotmányt, igaz, ekkor még unióban voltak Svédországgal, de ez senkit nem zavar abban, hogy derekasan megünnepelje. 

 

Szöttene máj kötelező kellékei: 

 

1. Bunad (bűnád), a norvég nemzeti viselet, tájegységekenként változó színvilággal, mintával, fél évestől 99 évesig felöltik ilyenkor. A bunad nagyon drága, több tízezer korona, bár van, aki maga készíti, sok angyagot benne hagyva, hogy a bunad ügyesen le tudja követni a test korral járó változásait - bunadot nem vesz az ember úton-útfélen. 

 

 

2. Norvég zászló, kicsi, nagy, még nagyobb, ezt lengetik, babakocsira, autóra, süteményre tűzik.

3. Felvonulás, azaz a tog, ami szó szerint vonatot jelent, de a norvégok szíve éppen nem megszakad, amikor elindul a vonat, hanem megtelik örömmel. (Teszem hozzá, picit az enyém is.)

 

 

4. Pølse med brød, szó szerint kolbász kenyérrel, de ez itt északon a hotdogot takarja: diszkréten ízetlen, virsliszerű matéria édeskés hotdogkifliben, általában kecsöppel nyakon öntve. Ez gyakorlatilag a norvég nemzeti eledel, nincs alkalom, hogy ne legyen pölsze, pölsze nélkül nemigen forog előre a világ kereke errefelé. 

 

 

5. Fagyi, azaz is, ísz, a nemzeti ünnepen hagyományosan annyi fagyit ehetnek a gyerekek, amennyi beléjük fér, mondjuk nem tudom, pl. az altai gyerekek mennyire vágynak fagyira, de nekik legyen mondva. Mondta is az egyik pici ember az óvodában, hogy május 17-én Norvégia is kap fagyit, mert neki van a szülinapja. Valójában. 

 

 

6. Fúvószenekarok. Majd minden iskola rendelkezik ilyennel, ők vezetik a menetet. 

 

 

7. A végzős diákok, azaz a russ-ök (rüssz), akik ezen a napon utoljára viselik a piros/fekete/kék kantáros nadrágjukat, amiben három hete járnak, ők ebben is vonulnak. 

 

 

8. Öröm és büszkeség. Szerintem ez az egyik legfontosabb hozzávaló. Picit össze is szorult a szívem, miközben néztem ezeket a kedves, mosolygó embereket, akik azt éneklik a himuszukban, hogy igen, szeretjük ezt az országot, és tényleg szeretik, norvégnak lenni jó, mondják, büszkén fölöltik a népviseletet, lobogtatják a zászlót, és mondják ismerősnek, ismeretlennek, hogy "gratulerer med dagen", ezt szülinapra mondják egyébként. Meg Norvégia szülinapjára. 

 

http://egysimaegyfjorditott.blogspot.hu/2011/05/egy-sima-avagy-norveg-nemzeti-unnep.html