Minden országnak vannak rejtett viselkedési szabályai, amiket egy bevándorló csak lassan ismer fel. Pedig ezek ismerete nélkül állandóan apró hibákat követünk el, s nagyon idegenek maradunk. A norvég rejtett szabályokat akartam bemutatni és szembeállítani a magyar szabályokkal. Itt jött a nehézség. A norvég szabályokat nem volt nehéz felismerni, hiszen mint bevándorlók, a kezdetekkor számtalanszor belebotlottunk ezekbe. De magyar íratlan viselkedési szabályokból csak néhányat találtam.

Sorba állás. Magyarországon, ha a postán, a sor végén álltunk, akkor szabad volt a sor elejére menni és megkérdezni: “Bocsánat, csak azt szeretném tudni, hogy meddig vannak nyitva.” Ez Norvégiában szigorúan tilos.

Egy másik történet: Egyszer, autóval dél felől közelítve Norvégiát, elértük Hamburg elővárosát, ahol találtunk egy nagy információs irodát. Meg akartam kérdezni, a sok elágazás közül melyiken lépjünk ki, ha a Hotel Gross­t keressük. A tisztviselő a nagy térképen részletesen kezdett magyarázni. Ekkor belépett valaki, s el sem engedte a kilincset, úgy kérdezett: “Bocsánat uram, a Waldstrasse felé hol a kilépő?” Az informálóm készségesen elmagyarázta, majd újra felém fordult. Nekem nagyon imponált, hogy ezért a rövid kérdésért nem kellett a kérdezőnek beállni a sorba. Tovább is jutottunk a térképen, mikor valaki újra egy rövid kérdést tett fel s kapott választ rá. És így tovább. Az eredmény az volt, hogy én 10 perc alatt semmire sem jutottam, s kezdtem belátni, hogy mennyivel effektívebb a norvég rendszer, amelyben 100 %­ig velem foglakoztak volna.

Kürtölés. Magyarországon, ha nem tetszik valami egy autósnak, akkor erőteljesen rádudál a másikra. Általában minden autós egyfolytában dudál. Norvégiában ez ugyan nem teljesen tilos, de sokkal ritkább. Főként akkor megengedett egy rövid tülkölés, ha a lámpánál álló autó zöldet kap és nem indul el. Írott dudaszabályok egyes országokban azért találhatók (Magyarországon, az érvényben lévő KRESZ szerint: "Hangjelzést adni csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint - lakott területen kívül - az előzési szándék jelzése céljából szabad.")

Cipőlevétel. Nekünk, fiataloknak, amikor Norvégiába kerültünk, nagyon szokatlan volt, hogy ha meghívtak bennünket valahova, akkor belépéskor azonnal le kellett vetni a cipőt, főleg télen. Ez annyira benne van a nevelésben, hogy valószínű a betörők is levetik cipőjüket betörésnél. De ha szerelő, óraleolvasó érkezik, már a lábtörlőn kilép a cipőjéből. (Vendégek pedig már eleve hoznak magukkal olyan lábbelit és nem papucsot!, amit még utcán nem hordtak, s aminek nyersfordításban társaságba-cipő a neve.

Köszönés. Budapesten szokás röviden üdvözölni egymást a liftben. Norvégiában ez nem szokás. Osló utcáin két idegen nem köszönti egymást, de ha ugyanez a két ismeretlen a várostól távol, a természetben találkozik, ott már rövid “hei” köszöntéssel üdvözlik egymást. Ez Magyarországon is bizonyára így van, legalább is így volt hajdanán. Fontos a lakott területtől való távolság. Pl. az oslói Sognsvann tó körüli sétaúton régebben szokás volt egyhei üdvözlés. De 2015­re a tó környéke annyira beépült, hogy már nem számít távolinak, így a köszönés elmaradt.

Uzsonna. Sokan furcsának tartotta a norvégmatpakke készítését. A matpakke úgy készül, hogy egy szelet vajas kenyérre hajszál vékonyra szelt sajtot vagy szalámit teszünk, arra egy zsírpapírt, arra új szelet kenyeret sajttal, majd új papírt. Németországban két szelet kenyér közé teszik a sajtot, vagy valami mást. Ez hasonlít inkább a magyar uzsonnára készítendő̋ szendvicshez.

Kézcsók. A Magyarországra látogató külföldinek ­ különösen, ha fiatal ­  nagyon furcsának tűnhet az, ha egy idős úr kezet csókol egy hölgynek. Mert ez ott még előfordulhat ma is, de Norvégiában teljesen elképzelhetetlen. (Figyelem! Egy francia etikett könyv szerint "a férfinak igazság szerint a nő keze fölé kell hajolnia anélkül, hogy megérintené az ajkával.)

Vendégség. Nekünk, újonnan jötteknek szokatlanok voltak a meghívásos vacsorák formaisága: kis előétel, aztán főétel, végül desszert. Már az elején mindenki előtt állt egy pohár bor, de várni kellett, amíg a háziak köszöntöttek, Skål. Addig nem illett inni! A főfogást nem az asztal közepén helyezték el, hanem körben járatták a tálakat. Külön a húst, a körítést és az esetleges önteteket. A desszert után a háziasszony balján ülő férfi vendégnek kellett röviden vagy hosszan megköszönnie, a többiek nevében is, a vacsorát. Teljesen ártatlan, szép szokások ezek, érdemes megtanulni, átvenni. Ma már a Norvégiában élő magyarok körében is elterjedt.

Türelem. Egy olasz ismerős megjegyezte, hogy hihetetlen türelmes nép ez a norvég. Ha a repülőtéren bemondják, hogy egy bizonyos járat technikai okokból 2 órát fog késni, senki nem morog. Isznak még egy kávét és kész. Görög barátunk megfigyelte, hogy ha a postán tömeg van, akkor is nagyobb a csend, mint egy görög temetésen. Igazi halász nép – véli barátunk – csendben vannak, hogy ne ijesszék el a halakat. Túl sok nekem ez az önfegyelem. Úgy szeretnék látni egyszer a Karl Johanon két urat lökdösni, kiabálni, veszekedni, de erre nincs remény! Ez apámnak is feltűnt, aki a 60­as években meglátogatott bennünket. Villamoson utazott s utána csodálkozva kérdezte: Valami nemzeti gyász van itt ma? Mindenki maga elé nézett, egy szó nem hangzott el a szomorú utasok között.

Furcsa látni és érthetetlen, hogy mikor egy norvég vásárló a boltban kocsijával lever pár árut, azt nem veszi fel. Érthetetlen, mert a norvégok különben rendszerető emberek. Még vicces történet is van erről, igaz­e, vagy nem, nem tudom.

Bizalom. Kevés ország lehet a világon, ahol annyira bíznak egymásban az emberek, mint Norvégiában. 

A Turistaszövetség jól felszerelt menedékházakat tart fenn a hegyeken, személyzet nélkül. A kiránduló bemehet a záratlan házba, elláthatja magát sajttal, szalámival, sörrel, amit talál, majd egy kosárkába beteszi az árát és azt nem lopják el. Magyar szemmel ez nagyon imponáló. Egyetlen szigorú szabály van: “Úgy hagyd el a menedékházat, ahogy találtad”. Nos, egy történet szerint két barát a hosszú sítúra végén elért egy ilyen menedékházhoz. Örömmel készültek arra, hogy majd egy jót vacsoráznak. Belépve megdöbbenéssel látták, hogy egy akasztott ember lóg a gerendáról. Fogták a halottat, kitették a hóra, megvacsoráztak, lefeküdtek, másnap megreggeliztek s menni készültek, de eszükbe jutott a szabály. Bevitték az elhunytat a házba, visszaakasztották a gerendára. Így jó lelkiismerettel hagyhatták el éjszakai szállásukat.

Utóirat. Érdekes lenne megtudni, hogy milyen életmódbeli furcsaságokat látnak a külföldiek a magyarok életmódjában.

Várjuk az olvasók válaszát!

Dr. Borka László
Oslo, 2015.

http://eletmod-egeszseg.info/rejtett-norveg-viselkedesi-szabalyok