Hogyan kerülsz ki egy hajóra?

Csúnya azt mondani, hogy egy északi, skandináv országból, ha nincs ismeretséged, akkor nem kerülsz ki hajóra, de ez így van.

Dolgoztam egy halfeldolgozó üzemben, s volt egy görög munkatársam, aki már több mint húsz éve kint élt Norvégiában, ő mondta nekem, hogy a halászhajón relatív jó a fizetés, menjek oda melózni. Én mondtam, hogy tudom, jó a fizetés, de oda nem vesznek fel külföldieket. Külföldieknek még szárazföldön is nehéz munkát találni, nemhogy egy ilyen topmunkát behúzni. Erre azt mondta, hogy a cégnél, ahol dolgozik, a tulaja részvényes egy ilyen halászcégnél, és ha ő beajánl, akkor mehetek. Beszéltem norvégül, elvégeztem az ide kellő iskolát és mentem. Az iskolában általános ismereteket, tűzoltást, elsősegélynyújtást tanultunk.

Beszéltem a barátom főnökével, s megígérte, ha nála dolgozok egy ideig, akkor beajánl. Ledolgoztam az időszakot, majd beajánlott.

Milyenek voltak az első élmények?

Az első túrán olyan beteg lettem, hogy egy hónap után, amikor leszálltam a hajóról, még két napig a szárazföldön is éreztem a hullámokat. Szó szerint tengeribeteg lettem. Az első héten hánytam, hasmenésem lett, nagyon rosszul éreztem magam. Tényleg száraz kenyéren éltem. Azt mondták, hogy igyak kólát, hogy valami kalória legyen bennem. A vége felé már tudtam enni, de a fejem úgyis fájt, nem szívesen mentem a hajó orrára dolgozni, mert ott a hullámokat jobban éreztem, inkább a hátsó felében voltam.

Ez olyan három-négy éve volt. Az első túra után megígérték, hogy hívnak, ha lesz munka. Másfél évig jártam oda és kérdezgettem, hogy van-e meló. Egyszer csak azt mondta a főnöknő, hogy annyit jártál ide, megpróbállak betenni valahova. Ekkor pedig tényleg kaptam munkát, átestek a lónak a másik oldalára. Ez úgy történik, hogy eleinte beugrós vagy, ha valaki nem tud kimenni a vízre, akkor te mész.

Kimentem egy kéthetes túrára, abból lett hat hét, azután hazajöttem, s nyolc nap múlva megint hívtak. Akkor kimentem négy hetet, majd megint szóltak, hogy maradjak, s a másik váltással is menjek ki. Megint harminc napot töltöttem a tengeren. Utána haza, aztán megint vissza. Nagyon sokáig úgy volt, hogy maximum egy hetet voltam szabad.

Tavaly ősszel mondtam, hogy nem megyek, ha nem tesznek be váltásba. A váltás úgy van, hogy a fogástól függően egy hónap munka, egy hónap szabad. Azóta így dolgozom, egy hónapot vagyok a halászhajón, egy hónapot pedig itthon. Jövőre kapom meg a végleges szerződésemet.

A tengeribetegség után hogy bírtad?

Azt mondják a norvégok, hogy go over. Túl kell esni rajta, s akkor bírod. Van, aki egyáltalán nem lesz beteg. Azt hiszem, hogy én közepesen vagyok érzékeny az ilyesmire, most már lehet akármilyen hullám, mert bírom.

Idegesít persze a hullámzás, mert nem lehet úgy dolgozni, hogy ráz a hajó, éjjel nem tudsz aludni, mert lefordulsz az ágyról. Ha a fiókban van valami, akkor hullámverésnél csattog. Ha a szomszéd kabinban van valami a szekrényben, és az a te kabinod falának van támasztva, akkor egész éjjel kerregést, csattogást hallasz. Másképp megszoktam, nincs probléma.

http://uh.ro/itthon/portre/22295-toto-a-norveg-halaszok-eletet-eli