1. A norvég iskola alapvetően a középosztály iskolája.
Nem cél a továbbtanulás, nincs verseny, nincs tehetséggondozás. Alapvető cél, hogy mindenki azonos tudássál rendelkezzen függetlenül attól, milyen családból jött, mik a szülei. A különböző családi háttérrel rendelkezők gyerekek közötti különbség eltüntetése a cél, mely alapvetően a gyengébb tanuló felzárkóztatását jelenti. Nulla verseny van, némi verseny szerintem ösztönzőleg hathatna.
2. Mindenki ugyanabba az iskolába jár.
A Down-szindrómás és egyéb hátrányokkal küzdő gyermek. Elég ha csak egyetlen különleges nevelési igényű gyermek jár az osztályba, gyakorlatilag hazavágja az eredetileg gondosan felépített tanórát. Persze segít a másság elfogadásában, a kirekesztettség elleni harcban, és bár egy-egy ilyen gyerek mellé külön asszisztens tanár van beosztva, az óra tökéletesen felborul.
3. Modern iskola
Sok fejtörést okoz, hogy jó-e az, hogy például ilyen nagy hangsúlyt kap a számítógép az iskolában az első perctől kezdve, annak minden előnyével és lehetséges hátrányaival. Gyakorolják az írást. OK. Projektmunkákban (kiscsoportos) mindig van vezető a csapatban, ezzel tanulják az együttműködést, ami itt Norvégiában mindig hangsúlyos. Tök mindegy, hogy a terv később megvalósul-e, a lényeg, hogy az együttműködés jó legyen. Tartok azonban attól, hogy ez esetleg önjelölt vezéreket (vezéregyéniségeket) nevel ki, ami melegágya lehet a későbbi iskolai zaklatások és kirekesztettségnek (“mobbing”), bár itt már első osztálytól kezdve szülőértékezleteken, szóróanyagokon a mobbing-elleni küzdelemről hallunk. Lehet, hogy aggodalmaim alaptalanok. A megelőzés szerintem azonban otthon, a családban kezdődik, gyerek-szülői viszonyban gyökerezik, az iskolának sajnos vajmi kevés eszköz van a kezében. Ez persze csak az én véleményem, értékelem a lelkesedést és törekvést, ami Magyarországon a mai napig nem téma. Illetve csak beszédtéma.
4. Családias légkör
Igen fontos, hogy a gyermek jól érezze magát az iskolában, ne szorongjon, ne érezze nyomás alatt magát. A tanárt keresztnevén szólítják az első perctől, közbevágnak órán, fegyelem az órán enyhén szólva nincs. Persze mi Kelet-Európában a poroszos, tekintélyelvű iskolához szoktunk (20-25 évvel ezelőtti viszonyokról beszélek), annak minden rémálmával, rossz emlékeivel.
http://dokianya.hu/page/2/?s=norv%C3%A9gia
|