Lini, szép királyfi, vadászni ment a pajtásaival. Éppen egy szarvast üldözött, amikor hirtelen-váratlan sűrű köd ereszkedett az erdőre, a vad elmenekült, ő meg elvétette az irányt, és egyre messzebb került a társaitól. Azok keresték, nevét kiáltozták, összejárták az egész erdőt, de hiába - Lininek nyoma veszett. Az öreg király ágynak esett, mikor megtudta a hírt, és kidoboltatta, hogy aki fiát visszahozza, annak adja fele királyságát.

Élt abban az országban egy szép és okos parasztlány, Szigni. Eltökélte magában, hogy a királyfi keresésére indul. Egy pár új lábbelit meg három napra való elemózsiát kért az édesanyjától, és felkerekedett. Hosszú, fáradságos vándorlás után egy barlanghoz ért, és elrejtőzött a bejárat mellett. Leskelődött, hallgatózott, de mivel semmilyen neszt nem hallott, végül is bemerészkedett.

Két ágy volt ott: egyiken ezüsthímes takaró, másikon aranyhímes. Nézi - hát az aranyos takaró alatt egy ifjú alszik, nem más, mint Lini királyfi! Azt is mindjárt meglátta a szemfüles lány, hogy az ágy fejébe valami titkos jelek vannak vésve, de sem a királyfit felébreszteni, sem a titkos jeleket elolvasni nem tudta.

Elbújt egy sötét zugba, és várta, mi lesz. Nemsokára belépett két óriáslány. Az egyik elég fiatal és szemrevaló, de gonosz arcú, a másik ijesztően rút. A fiatalabb odalépett az ágyhoz, és ezt a varázsigét mormolta:

"Daloljatok, hattyúcskáim, ébredjen fel a királyfi!"

A királyfi rögtön felébredt, és az óriáslány megkérdezte, nem akar-e valamit enni. Azt felelte:

"Nem!" - és egy szót se mondott többet.

Később azt kérdezte tőle, hogy nem akarja-e őt feleségül venni, és arra még keményebb hangon mondta a nemet. Az óriáslány haragosan dobbantott a lábával, és álmot olvasott rá. Ez volt a varázsige:

"Daloljatok, hattyúcskáim, aludjon el a királyfi!"

Mikor látták az óriáslányok, hogy Lini megint mélyen alszik, elmentek. Szigni óvatosságból még várt egy darabig, de aztán előjött; hogy a varázsszóval, amit jól eszébe vésett, felébressze a királyfit: "Daloljatok, hattyúcskáim, ébredjen fel a királyfi!" Alighogy végigmondta, a királyfi kinyitotta szemét, és ugyancsak megörült, hogy nem a két óriáslányt látja az ágynál, hanem a szép szőke falusi lánykát. Tüstént jó barátok lettek, és Szigni kitanította a királyfit, mit hogyan tegyen. Aztán elaltatta úgy, amint az óriáslányoktól tanulta, ő maga meg visszabújt a helyére, hogy semmit észre ne vehessenek.

Nemsokára hazajöttek az óriáslányok, felébresztették a királyfit, és megkérdezték, akar-e valamit enni.

- Igen - felelte Lini. A másik kérdésre is igennel felelt. Azt mondta meggondolta, és kész feleségül venni az óriáslányt, de két kikötése van: egyik, hogy holnapig még hagyják magára, mert neki az ágy fejébe vésett titkos jeleket.

- No, azt könnyen megtehetjük, ha kíváncsi vagy rá - mondták az óriáslányok. - Az van odaírva:

"Szaladj velem, ágyam, ahová most vágyom!"

Ételt-italt hoztak neki, aztán elmentek. Szigni meg előjött, és nemsokára a királyi Lini és Szigni férj-feleség lettek, és ma is élnek, ha meg nem haltak.

http://www.horvathfoto.eoldal.hu/cikkek/allatos-nepmesek-a-vilag-kulonbozo-tajairol/allatokrol-szolo-norveg-nepmesek.html