Mindenkinek első kérdése:milyen a kaja? Pizza, burito, tacos, makaróni, és félkész ételek garmadája. Nemzetközi, ahogy tapasztalom, hagyományos ételek így karácsony közeledtével kerülnek a középpontba. Hagyományosan 3 fő érkezés van: 11:00 lunsj, 17:00 middag, 21:00 kveldsmat. Napközben a szendvicsezés, és a kelet-európai ízléssel ihatatlan norvég kávé literszám. És småkake.(keksz) És a pølse. Virsliszerű kolbászka. Azt sütik, eszik agyba-főbe. A kirándulások alkalmával grillezik. Nincs közétkeztetés az iskolákban sem. A norvég politikai elit túlságosan költségesnek tartja, holott a szomszédos országokban van. Most a közelgő karácsony fogásai vannak “terítéken”. Hagyományosan nem halat esznek karácsonykor, az hétköznapi, olcsó étel. Már most állandó téma ebédszünetben, hogy ki mit főz, ki honnan szerzi be a hozzávalókat, milyen dekorációk lesznek stb. Itt északon nagyon szeretik feldíszíteni otthonaikat. Már most este hazafelé menet, úgy érzem, mintha karácsony lenne. Fények, lámpák mindenütt. (Talán az egyre hosszabb sötétség miatt is.) Már szervezik a karácsonyi rendezvényeket, koncerteket.
Így a mørktida-hoz közeledvén, délután 2-kor már újra sötét van. Kint süvölt a szél, szakad a hó, vagy csak a szél hordja a havat a tetőről? A meleg konyhából nem tűnik olyan zordnak. Sütünk-főzünk. Már sokkal bátrabban vásárolok, nem adom össze, váltom át fejben az árakat (NOK-ról HUF-ra). Semmi értelme hüledezni, egy 70 dkg kenyér 1200 HUF-ba kerül itt, és kész. De sokkal jobb, mint otthon. Ez sajnos az igazság. Egy átlag heti vásárlás 1500 NOK. Kész. otthon 1 hónapot kihoztunk ennyiből, kis szülői segítséggel.(házi kolbász, sonka, anyósom kerti zöldségei.) Ez van.
Tényleg, a családon kívül csak a magyar ízek hiányoznak. Kísérleteink egy része, hogy magyar ízeket teremtsünk itt, kudarcba fulladt. A húsleves sosem lesz olyan, mint otthon. Talán a víz más, nem hozza ki az ízeket, talán a hús más, talán a zöldségek? Fogalmam nincs. De nem olyan, mint otthon. Nincs túró, az nagyon hiányzik: a palacsinta, a vargabéles, a túróscsúsza. És nincs T E J F Ö L sem. Rengeteget használtunk régebben. Létezik egy fløtte-nevű valami, de inkább a főzőtejszínhez hasonlítható. A gulyásleves sem sikerült jól. Se marhából, sem sertésből. Pedig minden benne volt, szívem-lelkem. Itt nem vágnak disznót, nem is tudom, hogy láttak-e. A házi szalámi nélkül a rakott krumpli sem az igazi. (bár Szegen sógoromék darálthússal készítik.) A minap N. büszkén tért haza egy csomagolt, szeletelt, “érlelt sonkával”, én azonnal nagy lendülettel nekiültem. Nos. Főtt rénszarvasnyelv volt.
Sok mindenben mákunk van itt Norvégiában (suli, óvoda), de mákunk az nincs. Nem lehet kapni itt. Se guba, se beigli. Vannak, amik azért működnek. A csirkepörkölt. Persze hazai házipaprikából. Kis csípős ugyan közé keveredett, a gyerek miatt csínján kell bánnom vele. Imádták a gyerekek. A tarhonyás lecsót is. Jó az almáspite, és működik a kakaós kalács. N. tegnap diadalittasan tért haza a bevásárlásból. Talált tejfölt! “rømme-”-nek hívják. Hasonlít a tejfölünkre. A magyaros gombaleves is isteni lett…tejföllel. És persze a (ki)rántotthús örök favoritt
http://dokianya.hu/page/2/?s=norv%C3%A9gia
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
