Kíváncsi voltam, vajon hogy bírják a kicsik a hideget, de nyilván ez is csak egy kívülálló naiv kérdése volt. Aina két- és négyéves gyerekei majd mindennap kint játszanak az óvoda udvarán, csak mínusz 20-25 fok alatt nem engedik ki őket. Gondoltam, ez után alig várják az otthoni melegséget, de Aina nevetve mondta, hogy erről szó nincs, akkor is alig lehet őket beparancsolni a házba.
A városka lakói fesztiválokkal szórakoztatják magukat a hosszú teleken. Hatalmas népszerűségnek örvend a január végén megrendezett dzsesszfesztivál, de már hagyományos a novemberi művészeti fesztivál programsorozata is.
A fővárosban nagy a fluktuáció
A várost egy amerikai úr, John Longyear alapította, aki 1906-ban indította be az első bányát mintegy 500 munkással. Az első világháborút követően a bánya üzemeltetését egy norvég cég vette át, de a városka neve továbbra is Longyear City maradt, amelyet aztán 1926-ban változtattak Longyearbyenre (norvégül: Longyear város). Longyearbyen a világ legészakibb városa – tőle északabbra már csak kisebb települések (például Ny-Ålesund), illetve kutató- vagy meteorológiai állomások találhatók.
Longyearbyen törzslakosai mellett minden évben jön mintegy 500 új lakó, és nagyjából ugyanennyi el is távozik, úgyhogy elég nagy a fluktuáció. Aina elmesélte, a gyerekek nem azt kérdezik egymástól először, hogy hívnak vagy honnan jöttél, hanem azt, hogy meddig maradsz. Egy-két barát elvesztése után ugyanis megtanulják, ne haverkodjanak túlságosan össze olyanokkal, akik pár hónap után elmennek. A helyi lakosság összetételének még az is sajátossága, hogy 44 nemzet lakói élnek itt együtt – mindenféle etnikai konfliktus nélkül.
Nem kell sorban állástól tartani
A turisták száma 1975 óta növekszik, ekkor nyílt meg ugyanis a reptér, amelynek forgalma naponta két-három járat (Oslóból, Tromsøből, illetve ritkábban Moszkvából vagy Murmanszkból). Addig csak nyaranta érkeztek látogatók óceánjáró expedíciós hajókkal. Azért még ma sem kell olyan tömegtől tartani, mint például az Eiffel-toronyhoz sorban állva, évente csak pár tízezer látogató fordul meg errefelé.
A városkában mindössze néhány szálloda található, jellemzően igen borsos árakon, egy éjszakára 200-350 euró (62 000-109 000 forint) körül találunk itt szobát. Az egyetlen kivétel a repülőtér közelében található kemping és vendégház, ahol már 75-100 euró (23 000-31 000 forint) körül is kaphatunk egy ágyat, onnan azonban jó félóra begyalogolni a városba, vagy meg kell várni, amíg érkezik egy repülő, és annak utasaival lehet bebuszozni a központba.
A városi busz ugyanis csak akkor közlekedik, amikor a repülőtérre kell kivinni, vagy onnan behozni utasokat, különben senki se használná. Nyáron az éjszakai világosság és a hó hiánya miatt jól láthatóak a jegesmedvék, ilyenkor nincs szükség puskára a kemping és a város közt, de ha télen érkezik ide valaki, akkor csak fegyverrel felszerelkezve lehet bejutni a centrumba.
http://www.origo.hu/utazas/europa/20140727-elmenybeszamolo-a-norveg-spitzbergakrol.html
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
