Itt minden kicsit más. Az iskola is. M. élvezi, pedig nagyom féltettem őt eleinte. Ez talán annak is köszönhető, hogy 3 percre van tőlünk, és a második naptól kezdve egyedül közlekedik. Elsődleges cél a norvég iskolában, hogy a gyerek jól érezze magát, és az első perctől kezdve jó élményei legyenek. Nincsenek jegyek, csak az ötödik osztálytól. Mindenki kezd szeptemberben, aki az adott naptári évben született. Nincs halogatás, az is megy suliba, aki nem töltötte be a 6. évet szeptemberben, és megy az értelmileg sérült gyerek is együtt a többiekkel. Fiam kérdezgette, mi van a K.-rel, olyan furcsa, aztán beszélgettünk róla. Bár M. nem nagyon barátkozott otthon sem, de nem hiszem, hogy magányos lenne. Emiatt azonban a norvég tanárok nagyon aggódnak. Közerővel folyik a megelőző intézkedés-sorozat az iskolai megfélemlítések, zaklatások ellen. Én személy szerint szkeptikus vagyok, nem hiszek abban, hogy ezt kívülről a tanárok képesek megakadályozni. Nem tudom persze, mi lenne a megoldás, de mivel nekem bőven volt részem a zaklatásból általános iskolában (külön köszönet érte iskolatársaimnak, akik – bár okoztak kellemetlen, életre szóló  élményeket – egy magányosabb, de önállóbb és függetlenebb életszemlélet felé tereltek) – én mindenesetre gőzerővel támogatom munkájukat.

Fel is hívtak emiatt, beszélgettünk. Itt borzaszóan fontos a csoportmunka, az együttműködés a tanulók között, illetve az iskola és  szülők között. Közös kirándulásokat szerveznek. Igyekeztem megnyugtatni őket, hogy M-nak majd lesz barátja, ha ő is úgy akarja. Az első két hétben – M. mesélte – hogy a gyerekek követték állandóan, játszani akartak vele, majd a harmadik héten, már azt mondta, most már beszéljek a Trude-val, (mert itt keresztnevükön szólítják a tanárokat) – hogy ne “küldje rá a gyerekeket”. Egy hét múlva faggatom, mi a helyzet barátkozás terén, azt mondta, hogy kezd összebarátkozni a Kristofferrel! Ez annyira jellemző a fiamra, mindig kinézi a legcsendesebb, leghátrányosabb helyzetű gyerekeket! Sosem lesz menő!!! Ahogy, én sem voltam soha az!

Nem rohannak a tanulással sem, egy betű és egy szám hetente. Egy nap a úszásóra van a suli medencéjében. Igen, iskolaidőben. És van “gyerekszárítószoba” is. Gyakorolják a több-kevesebb fogalmait, kisebb-nagyobb relációkat, és van etika is! A közlekedés, együttműködés szabályait gyakorolják. Rengeteg a szabad foglalkozás, rajzolnak, kézműves foglalkozásokat tartanak. 45 percesek az tan órák, és 20 perces szünetek vannak. Játszótér van az udvaron, hintával, mászókával, mászófallal. Az iskolaépületben játszószoba, könyvtár, majdnem közvetlen bejárás a tanárok irodájába. Emlékszem, én úgy néztem annak idején a tanári szobára, mintha maga a görög Olymposz lett volna, tele istenekkel.

Heti 2 nap hosszú nap van, 8:30-14:oo-ig, ilyenkor 12 óra után váltott csoportban, úszás van, a szomszéd épületben az uszoda, a másik csoportnak számtech. Ennek annyira nem örülök, de ez a XXI. század Észak-Norvégiában is! A másik napon kirándulás a természetben, bejárják a környéket, kolbászt grilleznek, és tanulják az állatokat, növényeket. Mínusz 10 fokban is menni fognak.

Nagy kampány folyik az egészséges életmódra szoktatásban, számtalan brossúra, oktató anyag készül, az étkezéssel, mozgással kapcsolatban. Nyomatékosan kérik a szülőket, hogy ne kocsival szállítsák a gyerekeket az iskolába, a tanárok tényleg gyalog járnak! És a reflex szalagok a ruhákon, vagy 5 láthatósági mellényt kaptunk. Nem kell fizetni a könyvekért sem, bár nincs sok könyvük, munkafüzeteiket saját maguk rajzolják, színezik, írják. Kapnak ceruzát, iskolatáskát is. De! Enni nem. Sőt! A napi tejadagot és gyümölcsöt is külön kell befizetni. Mindig is utáltuk a szendvicsgyártást, most napi 6 szendvics a fejadag. “Matpakken”, ahogy itt hívják. Az egészséges étkezés, mozgás fontossága, és a láthatósági szabályok sulykolása lépten-nyomon.

M. élvezi a sulit. Csak nagybetűket írnak, 2 cm-es sorközzel. Inkább rajzolják a betűket, mint írják. 26 fős osztálynak van 2 osztályfőnöke, norvég órán 2 csoportban dolgoznak, 2 asszisztens tanár segíti őket. M.-nek van külön tanára, akit  Inger-ner hívnak.  Áradozik róla, de fogalmam sincs hogyan érteti meg magát vele. Rajzolnak együtt, és M. élvezi a külön figyelmet nagyon. Érdekes egy kölyök, valahogy mindig jutott neki külön nevelő: a családi napköziben Pátkán, az oviba a logopédiai foglalkozáson, Bea néni a beszédterápián, és most a norvég suliban is. “Kristálygyerek”. Kíváncsi leszek…mi lesz a dadogással norvégul

http://dokianya.hu/page/2/?s=norv%C3%A9gia