Karácsonykor szinte minden háziasszony a hagyományos ételeket kinálja a szűkebb és bővebb család tagoknak. Többféle változata is van, hiszen a hagyományos karácsonyi étel sokban függ, hogy az ország mely területén élnek. Persze, manapság ez már nem probléma, de a régi időkben igen meghatározó volt.  

A hagyományos ételek  bemutatását az ún."Pinnekjøtt"-tel kezdem. (pinne-botot jelent, a kjøtt meg húst) Főleg azokon a területeken terjedt el, ahol birka tartással foglalkoztak. A nevét az elkészitése során használt nyírfabotoktól kapta. Tulajdonképpen sózott, száritott birkakaraj, a  régi idők tartósitásával. Van füstölt változata is.  Áztatás után a nyirfa botocskákra feltéve párolják puhára.  Főtt krumplival, vajjal süritett húslével és karalábékrémmel tálalják. A lakosság 30 %-a ezt fogyasztja karácsonykor. (Nekem túl birka íze van.......)  

A következő, igen finom hús a "Ribbe", ami bordát jelent. A ribbe, bőrős hús, ami magában foglalja a rövid karaj és a húsos bordák egy részét. Az 1800-as évektől készitett étel, abból az időből, amikor a parasztok kezdtek áttérni száritott, sózott birkahúsról a sertésre. A hús frissessége döntő szerepet játszott ebben.  A hideg idő beköszöntével könnyű volt eltenni a húst karácsonyig, hiszen zsir alatt sokáig eláll.

Manapság a lakosok fele ribbét eszik karácsony este. Az elkészitése változatos, többféle összetevővel készül, általában sül még vele húpogácsa (én golyókat szoktam sütni). A sült besűritett leve, pici tejszinnel és piros áfonya lekvárral megbolonditva a szósz tálaláskor. Főtt krumplit és piros, vagy fehér párolt káposztát kínálnak hozzá. Én szoktam beletenni aszalt szílvát  és pici kolbászokat is amikor ropogósra sütöm a húst.

Szintén karácsonyi fogásnak számit a "Julesteke"- karácsonyi sült(sima egybesült comb) és a "Julepølse" - karácsonyi kolbász. Ez nem a magyar értelemben vett kolbász, inkább a krinolinra hasonlit. Körete hasonló, mint a ribbének. Elérkeztünk a legrégebbi norvég ételhez, a 'Lutefisk"-hez. (lúgoshal) Azt tartja a mondás, hogy "a lutefisk végtelen, mint a létért való küzdelem". Már az 1500-as években szerepel az írásokban.  Ez az étel igen speciális. Általában olyan szárított halból készül, amit lehet lúgozni.

Senki nem tudja, hogy kezdődött és mikor a hal  lúggal történő kezelése.  De évszázadok óta így csinálják.( Az a monda járja, hogy egyszer a villám belecsapott a halszáritó állványba, ami kigyulladt és a halak beleestek a hamuba, amire aztán esett az eső (így lettek lúgosak a halak). Hogy ne menjen veszendőbe a sok hal, jó alaposan lemosták és beáztatatták a halakat, mielőtt megfőzték volna. )A száritott halat két napig lúgban, majd utána  sima vizben áztatják.. A felhasználás előtt, legalább 10 napig áztatni kell, utána sóval, borssal fűszerezve sütik meg.  Sárgaborsópürével,  mustárszósszal és ropogósra sütött baconnel, vagy töpörtyűvel tálalják. De eszik csak sima sózott vajjal leöntve is. Dániát kivéve minden északi országban ez az egyik legnépszerűbb halétel.

A másik hagyományos halétel a "Juletorsk" - karácsonyi tőkehal. Ez friss halból készül. A tengerparti  részeken elképzelhetetlen a karácsony tőkehal nélkül, amit a májával és az ikrájával együtt tálalják, megöntözve olvasztott vajjal.  A tőkehalnak a téli hónapokban a legfinomabb az ize, és a régi időkben nagyon olcsó volt és könnyen beszerezhető.  Az ünnepi ételek eléggé megtehelik a gyomrot, ezért hozzátartozik az ünnephez az emésztést segitő "Akevitt" (köménypálinka) és a ünnepekre készitett "Juleøl" - karácsonyi sör, amit csak ilyenkor lehet kapni.

http://lucus-luca.blogspot.hu/2010/12/norvegia-az-en-szememmel17.html