Származási hely: Norvégia
Eredeti név: Skoggat, Skaukatt, Wegrie, Norsk Skogkatt
Angol név: Skoggat, Skaukatt, Wegrie, Norsk Skogkatt
Súly: 3-9 kg
Szaporodás: 4-5 kölyök
A pompás, vad külsejű norvég erdei macska valamikor az elmúlt 4000 év során háziasodott. A norvég tündérmesékben és legendákban gyakran feltűnő norvég erdei macska macskáról azt tartják, hogy a vikingek hajóin körbeutazta a földet, és meglehet, hogy Normandiában és az USA északi részén szerepe volt a hosszú szőrű macskák megjelenésében.
A norvég gazdák kiváló vadászképességei miatt kedvelik az erdei macskát. A huszadik század elejéig mégsem jegyezték be és fogadták el önálló fajtaként. 1938-ban egy klub is alakult, ám a második világháború alatt tevékenységét beszüntette. Az 1970-es évekre a fajtát már a kihalás veszélye fenyegetett.
Túlélését olyan elhivatott embereknek köszönheti , mint Carl-Fredrik Nordane, aki megszervezte a Norsk Skogkattring klubot, mely a fajta megóvását és népszerűsítését tűzte ki célul. A klub munkájának eredményeként 1977-ben a Nemzetközi Macskatenyésztők Szövetsége (FIFé) hivatalosan is elfogadta a fajtát. 986-ban Hollandiából érkeztek erdei macskák Nagy-Britanniába, hogy általuk megalapítsák az ország tenyészállományát. Bár a Macskatenyésztők Kormányzó Tanácsa ideiglenesen státust adományozott a fajtának, a norvég erdei macskát 1997-ig Nagy-Britanniában nem ismerték el önálló fajtaként.
ADr. Clyde Keeler genetikus annak lehetőségét vizsgálta, hogy létrehozható-e olyan házimacska, mely a veszélyeztetett vadmacska fajok néhány jegyét hordozza. Néhány tenyésztő nemsokára hasonló keresztezésekbe kezdett, hogy minél többféle változatát hozzák létre a különleges "ocicat"-nek. Később a keverékbe amerikai macska is került, hogy a macska génkészletét bővítsék. Az ocelotmacska a Macskatenyésztők Egyesülete (CFA) 1966-ban jegyezte be, és 1987-ben kapott fajtabajnoki státust.
A nagy-britanniai Macskatenyésztők Kormányzó Tanácsa szintén elismerte, így a fajta ma már világszerte élvezi a rajongók csodálatát.
Általános megjelenés: Impozáns megjelenésű – a Maine Coon után a legnagyobb macska -, testtömege elérheti a 10 kg-ot is (a hímek esetében). Félhosszú bundáját a kemény skandináviai éghajlatnak köszönheti, amelyhez túlélése érdekében alkalmazkodnia kellett. Aljszőrzete gyapjas, fedőszőrzete hosszú és zsíros, télen szinte olajosan csillog. Nagy eső, vagy hófúvás után az állat egyszerűen megrázza magát – és máris szinte tökéletesen száraz.
Fej: Háromszög alakú, ugyanolyan széles, mint amilyen hosszú. Az arcorri rész az arc vonalát követi, a bajusztő nem emelkedik ki. Orra közepesen hosszú. Álla erős, inkább négyszögletes, mint gömbölyű, sohasem hegyes.
Fül: Közepesen nagy, alapjánál nyitott és széles, vége enyhén lekerekített, egymástól távol állnak.
Szemek: Nagyok, mandula-alakúak, enyhén ferde metszésűek. Minden szín elfogadott, de a zöld és az arany szín a kívánatos.
Nyak: Közepesen hosszú, izmos, erőteljes.
Törzs: Masszív, robosztus, erőteljesnek hat. Közepesen hosszú, mellkasa széles, gömbölyű. Csontozata és izomzata nehéz.
Végtagok: Lábai közepesen hosszúak, izmosak, erős csontozatúak. A hátsó lábak hosszabbak, mint az elsők. Mancsa nagy, kerekded. Minden lábujj közt szőrpamacsok vannak. Ujjai zártak.
Farok: Hosszú, bozontos, a farok végének a nyakig kell érnie.
Szőrzet: Kettős bunda. Szőre közepesen hosszú, az aljszőrzet igen hosszú, gyapjas. A sima, olajos védőszőrök vízlepergetők. A szőrzet hossza nem egyenletes az egész testen: a vállakon rövidebb, a háton és a combokon egyre hosszabb.
Kondíció: Figyelmes, határozott, izmos macska.
Az intelligens, alkalmazkodó, fürge és bátor norvég erdei macska arról a mutatványáról híres, ahogy fejjel előre leszalad a fáról. Ez a vakmerő macska barátságos és emberszerető, aki könnyen alkalmazkodik az új helyzetekhez. Jól megfér a gyerekekkel és más háziállatokkal is, bár szeret a társaság középpontja lenni. A család minden tagjához barátságos, de közülük egy személyhez különösen ragaszkodik, hozzá feltétlenül hűséges. Energikus, független, de természetéből fakadóan nem „ölcica”, jobban szeret fára mászni, vagy játékokkal kielégíteni végtelenül kíváncsi természetét.
Betanítható mutatványokra, például, hogy vezényszóra ugorjon, sőt még pórázra is szoktatható. Szereti a vizet – számtalan történetben hallhatunk a norvég tavakban és folyókban tett vízi vadászataikról.
A norvég erdei macska szeret a szabad ég alatt lenni, lehetőleg sok helyre van szüksége.
Kiváló vadász, még röptében is el tudja kapni a madarakat. Ha vadászképességeit egerekre és patkányokra fókuszálja, falusi környezetben rendkívül hasznos munkaerőt képviselhet. Ennek ellenére lakásokban is megtalálja a helyét, ha alaposan lekötjük figyelmét, és valamivel képes izomzatát karban tartani. Jó ha gondoskodunk egy hosszú körömkoptató rúdról, egy magas és biztonságos ülőhelyről, valamint sok-sok játékról és búvóhelyről.
http://allatihaverok.hu/index.php/allati-enciklopedia/allati-lapok/macska-lapok/hosszu-szoru-fajtak/item/255-norveg-erdei-macska#.VdTnoLLtmko
|