Thor Heyerdahl norvég felfedező, aki Kon-Tiki nevű tutaján Peruból Polinéziába hajózva bebizonyította, hogy az amerikai indiánok népesíthették be a Csendes-óceáni szigetvilágot, 100 éve, 1914. október 6-án született.

Az oslói egyetem zoológia és földrajz szakos hallgatójaként ejtette rabul a polinéziai szigetek kultúrája és történelme. 1937-38-ban másfél évet töltött feleségével Francia-Polinéziában, Fatu-Hiva szigetén a bennszülöttek között, itt szerzett élményeiről írott és akkor csak norvég nyelven megjelent könyve visszhang nélkül maradt. Annál nagyobb feltűnést keltett - igaz, jobbára gúnyolódtak rajta -, amikor 1941-ben előállt elméletével: az óceániai szigetet nem Délkelet-Ázsiából, hanem Dél-Amerikából érkező telepesek népesítették be.
Hipotézisének bizonyítására a második világháború után (a háborús években a norvég ellenállásban harcolt), 1947-ben az inka hajók ábrázolása és leírásai alapján, a korabeli technikát alkalmazva megépített balsafa tutajjal 101 nap alatt, nyolcezer kilométeres utat megtéve, Peruból a Francia-Polinézia keleti részén fekvő Tuamotu szigetekre hajózott. Bár a tudósokat ezzel sem sikerült meggyőznie, a Kon-Tiki expedícióról készült könyv és film világszerte hatalmas feltűnést keltett, utóbbiért 1951-ben Oscar-díjat is kapott, és persze Fatu Hiváról írott könyvét is a világ számos nyelvén kiadták.
Heyerdahl 1955-56-ban a Chiléhez tartozó, minden szárazföldtől több ezer kilométerre eső Húsvét-sziget titkát kutatta, és állítása szerint meg is fejtette. Elmélete szerint a sziget több hullámban népesült be, először a minden utazót lenyűgöző, hatalmas moai szobrokat állító, Dél-Amerikából származó "hosszúfülűek" érkeztek, majd a 15-16. században a polinéziai "rövidfülűek". Ezek a 18. század közepén fellázadtak a hosszúfülűk uralma ellen, akiket teljesen kiirtottak, velük együtt merült feledésbe a tudás a szobrok jelentéséről és felállításuk módjáról. Az expedícióról írott Aku Aku című könyve újfent bestsellernek bizonyult.
Továbbra is bizonyítani akarta, hogy a régi idők emberei hajóikkal átkelhettek az óceánokon, így 1969-ben egy egyiptomi falfestmény alapján rekonstruált papiruszhajóval megpróbált Marokkóból eljutni a Karib-tengeri Barbados szigetekre. A hajó építési hiba miatt menet közben szétesett és elsüllyedt, ám egy évvel később a módosított Ra-II-vel 57 nap alatt célba ért - a legénységet a legkülönbözőbb nemzetiségű, bőrszínű és vallású emberekből válogatta, demonstrálva, hogy legalább az ő kis úszó szigetén lehetséges a béke és az együttműködés.

A felfedező 1977-ben egy sumér hajóról másolt nádhajóval azt akarta bizonyítani, hogy az ókori Kelet népei kapcsolatban állhattak egymással. A Tigris nevű hajóján Irakból Pakisztánba, aztán a Vörös-tengerhez vitorlázott, majd a térségben és az Afrika szarvánál dúló háborúk elleni tiltakozásul a dzsibuti partok előtt felgyújtotta a jó állapotban lévő hajót. Kutatta az Indiai-óceánban fekvő Maldív-szigetek történelmét is, a Kanári-szigeteken nappiramist fedezett fel, a perui Tucume vidékén huszonhat piramist tárt fel. Még a nyolcvanon túl is ásatott a marokkói Tanger és Rabat között elterülő Lixus nevű romvárosban, és tízezer éves kőrajzok nyomába eredve a vikingek őshazáját kereste Azerbajdzsánban.Heyerdahlt, aki a zöld mozgalom aktív tagja és támogatója volt, tizenegy európai és amerikai egyetem avatta díszdoktorrá, tagja volt a Norvég Tudományos Akadémiának. Expedícióiról írt könyvei magyarul is megjelentek.

2002. április 18-án agydaganat következtében hunyt el az észak-olaszországi Colla Micheriben, itt is temették el. Életműve ellentmondásos: heroikus, látványos útjaival sikerült felhívnia a közönség figyelmét a régi kultúrákra, és számos felfedezést tett. Ugyanakkor a kultúrák terjedéséről szóló elméleteit nem sikerült hitelt érdemlően igazolnia, a tudományos életben tevékenységét gyanakvással figyelték a tudósok, és szenzációhajhászással vádolták.

http://www.mtva.hu/en/sajto-es-fotoarchivum/thor-heyerdahl-norveg-felfedezo-100-eve-szueletett