Roros nagyszerű hely arra, hogy megismerkedjünk a rézbányászat titkaival. A rézkitermelés a XVII. században vette kezdetét, s nagyjából 300 éven át folytatták, egészen 1977-ig. Magát a várost is a Rorosi Rézművek alapította, 1646-ban. A bányát mára szántók, s legelők nőtték körül, s őrzik a kohó maradványait. Rorosban közel 2000 faház van, melyek azóta is fennmaradtak füstös formájukban, s talán ez az, ami némi középkori benyomást kelt az emberekben. A város emellett része annak a téli útvonalnak, ahol még a fagyott tavakon, folyókon át sem szűnik meg a közlekedés, s ekkor is szállítják mind az embereket, mind az árucikkeket.

17. századtől kezdve bányászváros (rézérc lelőhely), most a világörökség része, az ország egyik leghidegebb része, 1914-ben -50,4 °C-os rekordhideget mértek. Ottjártunkkor augusztus végén délben 9-11 fok volt, szemben Bergen és Oslo 15-19 fokos átlagával. A fő látnivaló a bánya, ahova le is lehet menni, de erre nem volt időnk, csak a faházas 2-3 utcából álló városkában, tettünk egy órás kört.

http://hellovilag.hu/2015/aprilis/norvegia-legszebb-latnivaloi.html

http://www.pto.hu/norvegia-utazas-fotok/