Gyönyörű napsütéses időben hajóztunk ki a pici kikötőből. A hajóskapitánytól megtudtam, hogy a tenger fenekén egymással összekötve vagy száz horog fekszik, és a következő két órában az lesz a dolgunk, hogy ezeket a horgokat szépen mind felszedjük. Ez így, leírva, egyszerűnek tűnik, de a valóság azért bonyolultabb volt. Először is el kellett hajóznunk az egyik bójához, ahonnan gyorsan megtaláltuk a tengerre dobott műanyagjelzést. Ez mutatta, hogy itt rejtőznek a horgok a tengerfenéken.
A norvég halász egy speciális szerszámmal kezdte felszedegetni a horgokat. Az első pár darabon egy darab hal sem akadt, de aztán szép lassan beindult a dolog. Gyönyörű nagy példányok kerültek a hajón elhelyezett ládákba. Az egyiket én is magasba tartottam. Persze amikor a farkával arcon csapott, nagy kiáltással szabadultam meg tőle, a jelenlévők harsány nevetése közepette. Mire a száz horgot felszedtük, legalább 50-55 hal került a hajóra.
Megérkeztek a méltóságteljes sasok
És ekkor tűntek fel a fejünk felett a sasok. Eddig a part menti sziklákon ültek, de tudták, mikor jön el az ő idejük. Én persze még semmit sem sejtettem. A három madár egyre közelebb jött, elzavarva ezzel a hajó mellett vijjogó sirályokat, akik innentől kezdve tisztes távolságból figyelték csak a történéseket. A norvég hajóskapitány közben hatalmas kést vett elő, és elkezdte a kifogott halak lefejezését. Az első halfejet méltóságteljesen felmutatta a levegőbe, mint kiderült, ez volt a sasok számára a hívójel
A következő pillanatban a levágott fej a tengerben landolt, a három sas pedig rakétaként csapott le a zsákmányra. Tudták, hogy csak az egyikük nyerhet. A győztes itt tényleg mindent vitt, s pár másodperccel később a zsákmánnyal már messzire szállt. A két hoppon maradt sas elkísért bennünket a kikötőig, de tisztában voltak azzal, hogy számukra ezen a délutánon nem jut több halfej..
http://www.origo.hu/utazas/europa/20150206-halaszkaland-eszak-norvegiaban.html
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
