Az is meglepő volt számomra, hogy átengednek a zebrán. Kicsit nehéz is volt megint visszaszokni Budapestre ebből a szempontból is, mert az egy hétig tartó kint lét miatt, ha zebrát láttam, naivan ráléptem és majdnem többszörösen elgázoltak. Norvégiában egyből megálltak, még akkor is, amikor simán átmehettek volna, mert még több méter választott el, hogy odaérjek a gyalogátkelőhöz. Sőt megszokásból sokszor lassítottam, mondom csak egy autó jön, azt megvárom, majd utána átmegyek, de mindig megálltak. Volt olyan, hogy csak a zebra mellett álltunk, de nem is akartunk átmenni, egy fél percig tuti ott beszélgettünk, hogy akkor most merre, és akkor is képes volt megvárni minket egy autó, és csak kedvesen mosolygott, amikor végre úgy döntöttünk, hogy átkelünk az úton. Itthon meg sem várták volna, hogy átmenjünk, de ha igen, akkor meg biztos szép szavakkal illettek volna, amiért ott húzzuk az időt. Egyszer itthon átmertem menni a zebrán, mert siettem a villamoshoz, és egy kedves nő kikiabált, hogy mi a f**rt nem tudtam megvárni, amíg ő elmegy előttem. Hát van különbség. A metrón kint simán lehet lógni, nincsenek ellenőrök, de senki sem lóg. Valahol le kell csippantani a bérleted vagy a jegyed, akkor átenged egy kapu, de a kapuk mellett meg simán be tudsz menni, szóval ez nem volt érthető. Nekünk volt Bergen meg Oslo kártyánk, amivel szabadon utazhattunk, de ha nem lett volna, akkor simán tudtunk volna lógni. De persze nem tettük, egyrészt mert ezzel egy csomó helyre ingyen be tudtunk menni, másrészt meg a lelkiismeretem miatt amúgy sem használtam volna ki őket, mert szerintem elég fairek az árak meg az egész rendszerük.

A vonatokon  videókat vetítenek, ahol a tömegközlekedéseken megtalálható tapló emberekre- akik rágót ragasztanak az ülésre, terpeszkednek, nem adják át a helyüket az időseknek, vagy a terhesnőknek-  külön kifejezéseket találtak ki. Szerintem ez jó pszichológiai trükk, mert az emberek nem szeretnek megcímkézve lenni, így jobban is viselkednek majd, ennek elkerülése érdekében. Olyan is volt még a metrónál, hogy a szerelvény már elindult, de egy nő futott még hozzá, a metró megállt, és felengedte. Itthon sokszor úgy érzem a villamosoknál, hogy amikor futok, hogy elérjem, direkt az orrom előtt csapják be az ajtót, és még egy gonosz ördögi kacajt is hozzá képzelek. Szóval, ha egy napra szeretnél norvégként viselkedni, és vezetsz, akkor engedd át a gyalogosokat a zebránál, és legyél egy kicsit udvariasabb és előzékenyebb.

http://melindash.blogspot.hu/2015/07/legy-egy-napra-norveg-10-norveg-szokas.html