NORVÉGIA SZÍNJÁTSZÁSA Norvégia a XVI. századtól dán fennhatóság alá tartozott. A két országot a politikai kapocs mellett a nyelvi hasonlóság is összekötötte, de társadalmi fejlődés tekintetében lényegesen eltértek egymástól. Az uralkodó feudális osztály dán volt, míg a társadalmilag elnyomott rétegek norvégek. Így aztán Norvégiában a dán kultúra uralkodott. Később - Napóleon alatt -  megszabadultak a dán uralom alól, de szinte azonnal Svédország fennhatósága alá kerültek. Nem csoda hát, ha a függetlenségi törekvések állandóan napirenden voltak, és ez megmutatkozott a színházi életben is. Fontosabb képviselők:           - Ludvig Holdberg / 1684 - 1754 / Az ő tevékenységétől számítják a norvég színház kezdetét! Norvég születésű volt, de Dániában nevelkedett s vígjátékait is dán nyelven mutatták be.             -  Claus Fasting / 1746 - 1791 / A Koppenhágában működő Norvég Társaság tagja volt. A társaság politikai célzattal rendezett irodalmi összejöveteleket, melyeken szembe helyezkedtek a dán irodalommal és a német minta majmolásával. Példaképnek a francia klasszicizmust tekintették. A Norvég Társaság köreiben született meg elsőként a norvég nemzeti színház gondolata is. Az első kísérlet állandó színház építésére Christianiában történt Martin Nürembach német színigazgató jóvoltából, de próbálkozása kudarcot vallott. Nagyobb sikerrel járt Johan Peter Strömberg / 1773 - 1834 / 1827-ben felépítette a Christiania Teatretet, az első nyilvános norvég színházat, mely azonban még dán vezetés alatt állt. 1835-ben az épület leégett, de két év múlva újraépítették. A nemzeti színjátszásért folytatott harc nem csak a színpadon zajlott, hanem a nézőtéren és az utcákon is. Heves viták és tüntetések voltak a dán színház és a dán színészek fellépései ellen. Ez a tömegmozgalom további komoly lépésekre ösztönözte a norvég művészeket is.             - Ole Bull / 1810 - 1880 / Neves norvég hegedűművész, aki minden befolyását és erejét mozgósította egy norvég színház megszervezésére. Erőfeszítéseinek köszönhetően 1850-ben megnyílt a bergeni Norska Teatre. Ole Bull 1851-ben meghívott a Norske Teatretbe egy fiatalembert dramaturgnak és rendezőnek. A fiatalembert úgy hívták, hogy: Henrik Ibsen / 1828 - 1906 / Ibsen alkalmazásával egy új színházi munkakör kezdett kialakulni: a rendezőé! Rendezői majd drámaírói tevékenysége döntő módon befolyásolta a norvég színház útját az elkövetkező évtizedekben! 1857-ben elhagyta Bergent és addigi munkatársai nem is sejtették, hogy a század egyik legnagyobb leendő drámaírójával dolgoztak addig együtt. A Norske Teatrethez szerződött, ahol azonban sok gondja volt a még mindig dán vezetés alatt álló színházzal. Végül, amikor a színház 1862-ben csődbe ment, az állás nélkül maradt Ibsen a Christiania Teatrethez került, de olyan alacsony fizetéssel, hogy a parlament juttatott neki némi költői járadékot. Egy évvel később ösztöndíjjal külföldre utazott. Nagy műveit Rómában, Münchenben és Drezdában írta, s csak 1891-ben tért vissza Norvégiába, de már mint világhírű író. Európa érdeklődése akkor fordult igazán felé, amikor Nóra című műve / eredeti címén Babaotthon !!! / 1878-ban bemutatásra került és komoly vitát kavart. A Nóra alakítója, a német Niemann-Raabe, csak azzal a feltétellel volt hajlandó eljátszani a szerepet, ha Ibsen megváltoztatja a végét, mert a színésznő szerint " egy német anya nem hagyja el a gyermekeit. " Húsz éven keresztül, 1899-ig egymást követték kiváló drámái, melyeknek nagy része ma már a nemzetközi színházi repertoár szerves részévé vált. Fontosabb művei:      - A trónkövetelők,                                    - A népgyűlölő,                                    - Kísértetek,                                    - Hedda Gabler,                                    - A vadkacsa,                                    - Rosmersholom,                                    - A tenger asszonya,                                    - Solness építőmester,                                    - A kis Eyolf,                                    - John Gabriel Borkman,                                    - Ha mi holtak feltámadunk Valamennyi darabja heves vitákat kavart, melyekből nem hiányoztak a személye ellen irányuló támadások sem.            - Björnstjerne Björnson / 1832 - 1910 / Ibsentől teljesen eltérő természetű és temperamentumú író volt. Harcos politikai agitátor, a nemzeti újjászületés apostola, a norvég nemzeti színház gondolatának egyik leglelkesebb propagátora, aki mint drámaíró is jelentős sikereket ért el. 1857-től 1859-ig a bergeni színház rendezője. 1860-ban megszervez egy tüntetést a dán vendégszínészek ellen, s ez vet véget a Christiania Színházban a dán színjátszásnak! 1865-től 1867-ig a Christiania Színház igazgatója lesz. Rendezőként a meiningenizmus híve volt. Diktátori hangon vezette a próbákat, és semmit sem bízott a színész egyéni ízlésére. Természetes beszédet követelt a színészektől a színpadon. Művei Ibsen népszerűségével nem tudták felvenni a versenyt, de jónéhányat bemutattak nemzetközi színpadokon is.           - Björn Björnson / 1859 - 1942 / A fentebb tárgyalt nagy drámaíró fia. Apjánál is tovább lépett a realisztikus színházi interpretáció útján. 1899-ben átvette a Norvég Nemzeti Színház vezetését, és valóságos forradalmat hozott a rendezésben, naturalista színházi terveinek megvalósításával!

http://szineszkepzes.ucoz.hu/index/a_szinjatszas_tortenete_17_a_norveg_szinhaztol/0-313