Európa kék csodája messze földről Norvégiába vonzza a természet és a misztikum szerelmeseit.

Még a legedzettebb világjárók is elnémulnak az ámulattól, amikor a nagy tengerjárók környezetükhöz viszonyítva apró modellhajókként besiklanak a Sogne-fjordba. A víz szélétől szinte függőlegesen meredeznek a hegyek, a helyenként 900 méter magas, kemény gránitsziklák csupasz falai. A rajtuk keskeny csíkokban lecsordogáló víz a fölöttük fekvő hómezők olvadékvize. A kevésbé meredek lejtőkbe fenyőfák kapaszkodnak, gyökeret verve a sziklarepedésekbe vagy a lepergő törmelék alkotta laza halmok oldalába.

Gyönyörű természeti csoda

Váratlanul, képtelen kontrasztként, a fjordot szegélyező keskeny, termékeny földsávokon itt-ott elszórtan megbúvó apró farmok tünedeznek fel. A mintaszerűen rendben tartott földdarabok között gazdasági épületek látszanak, fehérre meszelt deszkafalakkal, pirosra vagy szürkére festett hullámlemeztetővel.

Rendezettségük még jobban kiemeli a környező természet fenséges látványát. Az árapálytól alig érintett Sogne-fjord vize állóvízszerűen nyugodt. Kanyargóssága megvédi az Atlanti-óceán viharos hullámcsapásaitól, és néha csupán a tiszta, friss levegő enyhén sós illata emlékeztet arra, hogy valóban fjordot, a tenger keskeny nyúlványát látni.

Tenger a szárazföldön

A Sogne-fjord csupán egyike a mintegy kétszáz nagyobb öbölnek, melyek Norvégianyugati partvidékét széltépte, rojtos lobogóhoz teszik hasonlatossá. A legszélesebb pontján öt kilométer széles fjord, mely 184 kilométer hosszan nyúlik be a szárazföldbe, a legnagyobb és a legmélyebb Norvégiában. Az 1200 méter mély vizű hasadékvölgy alja és legmagasabb pontja között 2100 méter a távolság, ami csaknem 600 méterrel több, mint az amerikai Grand-kanyoné.

Tízezer éves vidék

E fjordokban gazdag vidéket gleccserek alakították ki. Gránithegyei körülbelül 200 millió évesek. A gyűrődéseiken mintegy 50 millió évvel ezelőtt kanyargó folyók kezdtek először völgyeket mélyíteni itt, majd az egymást követő jégkorszakok alatt, ugyanezen az úton, gleccserek csúsztak le, tovább mélyítve a völgyek alját. Amikor 10 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén a jégárak visszahúzódtak, az árkokat elárasztotta a benyomuló tenger.

A gleccserek vájta völgyek jellegzetesen U alakúak, meredek falúak, és középtájon általában mélyebbek, mint a bejáratuknál. Ez a Sogne-fjordra is áll, a völgy bejáratánál 170 méter mély víz 50 kilométerrel beljebb, Vadheim közelében csaknem hétszer mélyebb.

A gleccserek vájta völgyek jellegzetesen U alakúak, meredek falúak, és középtájon általában mélyebbek, mint a bejáratuknál. Ez a Sogne-fjordra is áll, a völgy bejáratánál 170 méter mély víz 50 kilométerrel beljebb, Vadheim közelében csaknem hétszer mélyebb.

A vízparton, a folyók deltavidékének szerény síkságain apró városok nőttek ki, mint például Sogndal és Laerdalsoyri. Aurland még ipari központtá is vált, nagy vízierőművel és alumíniumolvasztó üzemmel.

Ezen a vidéken mégsem könnyű az élet. Napfényes időben a nap nagy részében hosszú árnyékokat vetnek a meredek völgyfalak, ha pedig felhők borítják az eget, a tenger felől gomolygó köd átható hideget áraszt. A tengeri párásság, a köd és a szitáló eső a legelőket ingovánnyá változtatja, ahol juhok, kecskék és tehenek árnyszerű alakjai bóklásznak. Mindez azonban messze földről vonzza az utazókat, csak úgy, mint a viking hagyományok, melyeket sok helyen máig elevenen őriznek.

http://www.femina.hu/utazas/ilyen_szepet_meg_nem_lattal